Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. április |
- |
Nemrég, fekete vízről szóló beszámolók a Mexikói-öbölnél kerültek bele a hírekbe, magyarázat nélkül. Mi okozza ezt, olyan vizekben, amelyek egyébként elég tiszták a búvárkodásra? Az eltelt néhány évben, az emberek felfedezték, hogy egyes tengeri halak északra vándoroltak, együtt a melegebb vízáramlatokkal, és hogy az áramlási irányok megváltoznak világszerte. Ám egy olyan változás, mint amilyen a fekete víz, nem a megváltozott áramlási minták következménye, hanem új nyílások keletkezésének eredménye törésvonalak mentén a Karib-tenger alatt. Ahogy elmondtuk, a Karib-szigetek és Közép-Amerika el fognak pusztulni az eltolódás során, a leggyengébb láncszemként, amikor a lemezek elmozdulnak és egymáshoz ütköznek, sőt, még ez előtt is, amikor kifeszülés, elhasadás és összenyomódás történik. Ez az aktivitás egyáltalán nem az eltolódás órájában történik, sem a forgásmegállás hetében, mivel a feszültség a Föld kérgében már/még most is látható. Megnövekedett vulkáni tevékenység, és annak jelei, hogy a kérgen belül éppen hol fognak drámai változások történni, nyilvánvalóak, ha valaki olvassa a jeleket. Több, mint láva az, amely a hasadékokon felszivárog, mivel a legtöbb törésvonal réteges, és nem enged kijárást a forró lávának a felszínre. Salak, inkább, mint tömör szikla, lehet a rétegek közé szorulva, és amikor egy törésvonal széjjelhúzódik, ez a salak kikerül a felette lévő vízbe. Vagyis, ez egy olyan jelenség, amelyről beszámolhatnak másutt is a földkerekségen, ahogy az eltolódás közeledik, melynél ilyen salak vagy törmelék van megszorulva a sziklarétegek között jelenleg.