Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
1995. november |
A Föld lakható lesz a kataklizmák után is, ezért tudta az emberi faj folytatni az életét a korábbi katasztrófák után. Az élet rögös és rövid. A csecsemőhalandóság iszonyatos. Az erős életben marad, és ahol közösségi együttműködés lesz a segítőkész emberek között, az esélyek nem olyan rosszak. A lakhatóság változó a fekvés függvényében. A pólusok eltolódnak, a szélirány megváltozik, a vulkánkitörések folytatódnak az aktív vulkánokból, amelyek lenyugvása eltart egy ideig. Az esők folyamatosnak tűnnek, de a növényvilág nem kifogásolja ezt annyira, mint amennyire az emlősök próbálnak száraz helyet találni. Az étrend nem olyan változatos, mint azelőtt, a piac távol van, de más szempontból sokkal tarkább. Akik életben maradtak, megtanultak mindent megenni, beleértve a bogarakat is. Bogarak nagy számban élnek, nagy számban gyarapodnak a nedvességben, a halott szövetekből táplálkoznak, melyek mindenfelé láthatóak lesznek.
A majdani lakhatóságot egyenlőnek vehetitek a mostani felkészüléssel. Ahol a kormányotok nem informál benneteket, hogy mi fog történni, és ahol a vezetőség jobban fél a pániktól és a széthullástól, mint a figyelmeztetés hiányának következményeitől - ott a felkészülésetek hiányt fog szenvedni. Mindamellett, az igazat megvallva, nehéz lesz felkészülni. Olyan sok minden megváltozik, és a változás nem áll emberi irányítás alatt.
A múltbeli kataklizmák során az emberi populáció szintén megtizedelődött, de a primitív állapotok miatti halálozás dominált, a földrengések miatti halálesetek csekélyek voltak, és majdnem mindegyik életben maradt ember járatos volt a földművelésben. A fedélépítés az elmúlt kataklizmák alatt könnyű volt, sátrat készíteni szalmából, fából, rongyokból, és ez inkább összetört vagy a szél fújta el, mintsem a lakókra szakadt volna, hogy összezúzza őket. Hacsak az emberek olyan szerencsétlenek nem voltak, hogy szökőárak, lávafolyamok útjában, vagy perzselő földön álltak - túléltek. A múltbeli katasztrófák után az embereknek nem sokkal volt kevesebbjük, mint azelőtt, merthogy az életük is csak puszta túlélés volt. Az élet keményebbé vált természetesen, minthogy valaki vethet, de semmit sem talál, amit learathatna, és a háziállatai hamarosan elpusztulnak az élelem hiányától. Egyre kevesebb hal akad a folyókban, a gyümölcs- és diófák nem hoznak termést, és a gyümölcs vadonból való beszerzése ugyanúgy kárt vall. A túlélők források nélkül találják magukat, megesznek mindent, amit csak találnak - fakérget, bogarakat, moszatokat, leveleket, és alkalmanként egymást is.
Az elkövetkező póluseltolódás különbözik a múltbeliektől néhány vonatkozásban, ámbár mindegyik rossz előjel a jelenlegi emberi népességnek.
A népesség inkább városias, mint falusias. Az Ipari Forradalom, mely szinte minden országot érintett, kiegyengette az útját egy tulajdonképpeni felcserélődésnek a mezőgazdaságban dolgozók arányát tekintve. A múltban a népesség majdnem 100%-a földet művelt, ám az iparosodott országokban a gépesített mezőgazdaság lehetővé tette, hogy majdnem az összes ember mentesüljön ettől a feladattól. Ezeknek a túlélőknek fogalmuk sincs, hogyan éljenek meg a földből.
Mivel a nem-földművelő foglalkozások nem igényelnek fizikális megterhelést, a népesség puhány. Még a háztartás is - amely valaha kimerítő volt - kényelmes, a modern, munkát megtakarító készülékekkel. Ezek az elformátlanodott túlélők a 'habtestükön' felesleges terhet fognak találni az Újidőben.
Magas épületek, vagy akár modern lakóházak halálos csapdák lehetnek a kataklizmák alatt, csapdába ejtve, ha ugyan nem agyonzúzva a bent lévőket. Amíg a múltban a lakóépületek elsősorban egyszintes kunyhók voltak szalma- vagy könnyű súlyú tetővel, napjainkban ilyen lakhely soha nem került volna megfontolás alá. A lakásoknak szilárdaknak kell lenniük, és zsúfolt városokat kell építeni, az embereket egymás feje fölé rakva olyan épületekben, amelyek elkerülhetetlenül leomlanak az erős földrengésekkor, melyek a kataklizmát kísérik.
A tengerparti területek zsúfoltak, elsőrendű élőhelynek tekintik őket, a lakosság pedig felszabadult a földművéles kényszeréből. Milliós nagyvárosok fognak gigantikus szökőárak alá kerülni, és senkit nem lehet majd életben találni, mikor az ár visszahúzódik.
Az ember sok mérget és fegyvert hozott létre, amik ellene fordulhatnak a katasztrófák alatt és után. Vegyi tartályok robbannak majd fel, szétspriccelve tartalmukat, és egy felfegyverzett csoport a fenyvereket arra találja majd felhasználva, hogy kicsavarja az ételt a fegyvertelenek kezéből.
Kannibalizmus fordulhat elő ott, ahol az élelem olyan szűkös, hogy semmit sem lehet találni, és a fiatalokkal fogják kezdeni. Szülők, akik védik a gyerekeiket, szintén áldozatul eshetnek, és őket is megehetik. Míg a múltban a kényszer, hogy megegyen egy másikat, az erőset az erőssel piti csatákba kényszerítette bele, ami ritkán volt egyéb, mint egy megállás, addig az olyan fegyverek, mint a kézi lőfegyverek, nagy kiegyenlítők. Akinél a fegyver, az nyer. Tűzharcok szintén kitörhetnek, és mivel nincsenek rendfenntartók, gyilkos következményekkel záródhatnak.
Következésképp, azt jósoljuk, hogy a népesség 90%-a meg fog halni közvetlenül vagy közvetve a kataklizmák eredményeképpen, a maradék pedig elkülönül a növekvő spirituális orientáció szerinti polarizáció következtében. Ez az Újidő más lesz, mind spirituálisan, mind fizikailag.