Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. április |
- |
A hibridjeink emberekkel való keveredését az emberek gyakran ugyanolyan fényben látják, mint két emberi kultúrának az emberi társadalomban való keveredését ma. Olyan modelleket véve alapul, mint ahogyan Kolumbusz felfedezte Amerikát, vagy mint divergens kultúrák kudarca az asszimilálódásra, ők a hibrid kolóniákat az emberi társadalomtól teljes mértékben elkülönülten, egymást a távolból gyanakvó szemekkel méregetve képzelik el. Az emberi társadalomban a mohamedánok és keresztények nem keverednek, az ázsiaiak és az afrikaiak nem keverednek, fejlett iparú és primitív kultúrák nem keverednek; hogy tudnának hát idegenek és emberek keveredni?! Az Újidőben, a felállás számos aspektusa más lesz:
Egy olyan durva póluseltolódást követően, mint amilyennek bekövetkezése most várható, maga az emberi társadalom megzavarodik. A kulturális asszimilációkkal szemben részben azért van ellenállás, mert a dogma és a tradíciók szilárdan a helyükön vannak, és a szokások erősek. Ellenállás és vonakodás van a változással szemben. Ahol a dogma és a tradíciók a legkisebb gond, ott az asszimiláció nem gátolt.
Az asszimiláció elősegítődik ott, ahol az egyik csoport a másik révén egy hőn óhajtott hasznos dologra vagy védelemre tehet szert. A kereskedelem Kína és Európa között azért volt könnyű, mint mindketten akarták a javakat, amit a másik ajánlott. Az Újidőben, emberi túlélők elkeseredett csoportjai áhítozva várják majd a kontaktust, mivel táplálkozási hiányosságoktól, szúró éhségtől, gennyesedő sérülésektől vagy fékezhetetlen betegségektől fognak szenvedni, amelyek korábban gyógyíthatóak voltak oly nemrégi időiben az emlékezetüknek.
Az önző, én-központú mozgatók, melyek az asszimilációt késleltetik, magabiztosan le fognak csökkenni, mivel azok az entitások, akik eldöntetlenek vagy szilárdan az önmagukat-szolgálni orientációban állnak, más világokba fognak átköltözni az emberi testük halálát követően. A ma emberi társadalmában, a csoport egy asszimilációban befolyását és hatalmát elveszíteni valószínű vezetője ellenáll. Nem számít, hogy a követők emiatt esetleg szenvednek. A legtöbb vezető az emberi társadalomban azért van ilyen pozícióban, mert vágyik a hatalomra és a kontrollra, könyörtelenül bebiztosította azt magának, és nem áll szándékában máshol lenni, mint a kupac tetején. Másokat-szolgáló vezetők számára a csoport boldogulása, nem a saját maguké, jelenti a prioritást.