Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. október |
- |
Hasonlóan a varázsigékhez, a jelképek sem önmagukban fejtik ki hatásukat, hanem az őket néző emberekre kifejtett hatásuk révén. Maguk a jelképek nem jók vagy gonoszak, hiszen egyszerűen csak egy-egy jelképként szerepelnek.
Például egy a Napot jelképező szimbólum hordozhatja egy melegség, egy megbízhatóság és egy bőséges termés adományának üzenetét. Ugyancsak jelenthet szárazságot, perzselő hőséget, és egy tartós dominanciát, ami elől a sivatagban lévők nem menekülhetnek. Amikor jelképek eredményekkel vannak társítva, akkor a jelenlétük egy embert a Hívás leadására indíthat. Ez a helyzet sok vallásos jelképpel, ám a jelképek és azok emberekre gyakorolt hatása jobban áthatják az emberi társadalmat, mint az emberek azt gyanítanák. Az üres, elmosott és megtöltésre váró cumisüvegekre bámuló baba egy jelképként reagál ezekre, azt várva, hogy megöleljék és megetessék. A vörös kereszt emblémája, például, a másokat-szolgálni irányába való Hívás leadására indít, mivel ez mások felé irányuló törődést jelképez nagy szükségek idején, és ezeket a gondolatokat juttatja észbe. A náci horogkereszt, nagyjából ugyanabban az alakban, az elitizmus és az elit körén kívüliekkel való kegyetlen bánásmód támogatóinak vált jelképévé, és ezeket a gondolatokat hozza elő. Így tehát a jelképek csak az emberi mozgatók és a mentális társítások révén idéznek elő eredményeket.