Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
- |
Az emberek hozzászoktak már, hogy gyanakodjanak a gondolataikra és következtetéseikre, és amint tudomást szereznek az idegen jelenlétről, ez csak még hozzáad ehhez a kényelmetlen érzésükhöz. Tetejébe annak, hogy tudatalattijuk van, amellyel úgy találják, nem tudnak közvetlen kapcsolatot folytatni, és tudatuk, amely szelektív abban, hogy mit fog magáévá tenni és hajlamos megmásítani az emlékezetet, most arról értesülnek, hogy idegenek jelennek meg és tűnnek el a szemük elől. Megbízhat-e az ember a saját érzékeléseiben?
Mindebben számos szilárd horgony is van, amelyek keresztezik az emberi tudatosság és a különböző denzitások szintjeit, melyekben megtestesült entitások tartózkodhatnak. Amíg az emberi tudat megbízhatatlan, addig a tudatalatti soha nem felejt vagy hazudik, és amíg szokás szerint egy ember a tudatalattiját csak a tudatosság fátylán keresztül képes információkért megcsapolni, addig a tudatalatti hangja soha nem némítódik el. Néhány ember úgy nevezi ezt, hogy összhangban marad a tudat alatti megérzéseivel, vagy hogy követi az ösztöneit vagy zsigeri érzéseit, de mindez csak egy érzékelés, hogy ami tudatos szinten rendelkezésre áll, az lehet hogy nem minden abból, ami lejátszódik. Hasonló módon, a spirituálisan tudatosak az elméjüket és szellemüket szoros közelségben tartják, folyamatosan frissítve az emberi tudatalattit azzal, amit a szellem inter-dimenzionálisan érzékel akármely denzitások más entitásaival való kommunikációi révén.
Így az intuíció szolgálhat a ragasztóul, aminek alapján egy ember tudatos szinten érintkezésben marad olyan tevékenységekkel, amelyekről nincsenek tudatos szintű ismeretei, mivel a bizalom hiánya az ember intuícióira nézve meglepetéseknek teheti ki az embert. Például, egy nem-intuitív kontakta, aki a Hívást az önmagát-szolgálninak adta le segítségért egy szomszédsági perpatvar ügyében, meglepődve tapasztalhatja saját magát erőszakos cselekedetekre és enyhe provokációval járó fenyegetésekre felhasználva, és még nagyobb meglepetéssel veheti észre azt, hogy ő ezáltal elidegenítődve és elszigetelődve marad. Ugyanebben a példában egy intuitív kontaktának olyan megérzése lenne, hogy ő a dolgoknak egy másféle lefolyását tervezte el, hallgatva a tudatalattijára, amely regisztrálta a látogatást; és ugyancsak megérezné, hogy a hatalomnak és tiszteletnek, amiket elérni remélt, ára van, megfigyelvén az érzelmi klímát, ami a hívására válaszolókat lengte körül.