Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. július |
- |
Mózes egy olyan tehetséggel megáldott ember volt, hogy túl tudott látni vajúdásokon és nehézségeken, és a nagyobb képre tudott koncentrálni. Az ő ideje egy poszt-kataklizmikus idő volt, így sok történet Mózesről olyan eseményekhez kötődik, amelyek az előző póluseltolódás alatt és után történtek. A Vörös-tenger kettéválasztása nem másnak a következménye volt, mint a Vörös-tenger medrének megemelkedéséé, és az elhaladó üstököshöz vonzódó vizek szabályos felpúpozódásáé. Ahogy a vízcseppeknek is van felületi feszültségük, úgy ezeknek a víz felpúpozódásoknak is, és Mózes ott gázolt át, ahol sekélyes helyeket érzékelt, az élen haladván mutatva az utat. Aligha volt választása. Biztos halál - az egyiptomi hadsereg alakjában - várt rá ezen a szélen.
Miért vezette Mózes a népét a pusztában vándorolva 40 éven keresztül? Nos, ők csak azt tették, amit mindenki tesz egy kataklizma után: vándoroltak. Az élet sehol nem jó, mindenki mozgásban van hát, reménykedve. Velikovsky egy olyan szerző, aki helyesen értelmezte a zsidók kivonulásának története és a legutóbbi póluseltolódás közti kapcsolatot. A félhomály, a viaszos szénhidrát kondenzátum, mely feloldódott a vízben, hogy egy olyat képezzen, ami tejnek látszott: a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Mózes úgy érezte, hogy a népének, a zsidóknak különlegeseknek kell lenniük, valamiféleképp oltalmazottaknak, amiért túléltek. Nem tévedett teljes egészében, mivel majdnem folyamatosan adta a Hívást, a félhomályban vándorolva, közben azon aggódva, hogyan etesse a népét, és mint valaki őszintén/hitelesen a másokat-szolgálni orientációban lévő, segítséget kapott. Ezt a helyzetet nem kellene úgy értelmezni, hogy a zsidók bármilyen módon különlegesek, vagy támogatottak lennének, ma. Valaki vonakodik feladni bármely ilyen címet vagy érzékelést, még ha abból már csak illúzió maradt is.
Lejött-e Mózes a hegyről a Tízparancsolattal a kőbe vésve, miután beszélt egy égő bokorral? Igen és nem. Mózes gyakran megmászott hegycsúcsokat - melyek a sivatagban sokkal inkább dombok -, és tette ezt azért, hogy szét tudjon nézni. Amikor azt továbbította, hogy beszélt egy entitással a bokrok közt, amelyet nem volt képes kivenni, de amelynek olyan erős fénye volt, hogy alig tudott ránézni, hogyan értelmezték ezt idővel? A bokor olyan fényes volt ... emberek, akik még soha nem láttak entitást fény formában, csak egy tüzet tudtak elképzelni. És lejött Mózes a Tízparancsolattal a kőbe írva? Ez lett volna a legutolsó dolog, amire Mózes hajlandó lett volna, mivel nem volt egy irányítás-mániás pasas, vagy kőtáblák hurcolására hajlamos, minden egyéb terhein felül. Ezt a sztorit később főzték ki, és Mózesnek tulajdonították, aki már nem volt ott, hogy tagadni tudta volna. Nem úgy, mint Jézusnak - aki a tömegekhez szólt, sok helyen, és ismételgette a tanításait -, Mózesnek kevés követője volt. A hazugság nagyobbra nőtt az igazságnál, mivel kevesen voltak, akik az igazságot beszélték volna.
A Tízparancsolat erősen önmagát-szolgáló orientációban álló entitások kezemunkáját mutatja, akik válaszoltak olyan emberek Hívására, akik keményen irányítani kívántak másokat vallásos rendeletek látszata alatt. Ne cselekedd ezt, ne cselekedd azt... - hol mondja ez azt, hogy úgy szeress másokat, mint tenmagadat? Hol mondja ez azt, hogy gyakorold az Arany Szabályt, hogy azt tedd másokkal, amit tőlük szeretnél, hogy veled tegyék? A Tízparancsolat majdnem egészében a félelmen és a szabályon alapszik, kis mozgásteret hagyva az embernek, hogy a szívét kövesse. Ha a Tízparancsolatot nem Mózes és az Isten angyalainak keze munkájaként csomagolták volna, a látszat fenntartásának kényszerűségével, akkor a szó, szeretet, egyáltalán nem is került volna rá a listára.