ZetaTalk: Ima

Amikor valaki egy imát küld fel az Istenéhez, lényegében a Hívást adja? Az imádságtól függ, mégpedig az ima mögött húzódó szándéktól. Sok imádság megszokás; ugyanolyan sietős módon végzik, mint a fogmosást, hogy túl legyenek rajta. Más imákat, bár megszokások, egy szeretettel áthatott módon gyakorolnak, érzésekkel telten, és ez lehet, vagy lehet, hogy nem a Hívás. Vajon az ima egyszerűen hálaadás az otthonért, az egészségért és az adományért? Ez akkor ugyanabba a kategóriába esik, mint egy meditálás valakinek a körülményein, és annak elfogadása, hogy az élet nagy része kívül áll az illető irányításán. Amikor az imádságot érzéssel vezetik elő, és belefoglalnak egy kérést, akkor ez lényegében a Hívás, és tekintet nélkül a felhasznált szavakra, vagy hogy kinek lett az ima címezve, az, aki válaszol a Hívásra, a szándékra fog reagálni, nem a szavakra. Ha valaki azt kéri, hogy a kistestvére oltalmat kapjon, de a szívében és elméjében valójában azt kéri, hogy egy korai halál érje őt, akkor az illető nem a másokat-szolgálninak adott le Hívást. Hasonló módon, imádságok, melyek az énre kérnek áldásokat, igen valószínűen az önmagát-szolgálnit fogják válaszra bírni.

Őszinte imák másokért másrészről Hívások a másokat-szolgálnihoz, úgymint például hozzánk. Azoknak, akik azt mondják, hogy ezzel a kijelentéssel mi azt bizonygatjuk, hogy az Isten angyalai vagyunk, azt felelnénk, hogy Isten minden teremtménye, aki szeretettel felel a másiknak, Isten angyala, beleértve az embereket is most a Földön. Mi egy angyal, végtére is, ha nem egy olyan valaki, aki arra vár, hogy segíthessen, amikor kell, vagy amikor kérik? (hívják)

All rights reserved: ZetaTalk@ZetaTalk.com